Psalms 107

Földjük békáktól hemzsege, még a királyuk termeiben is. ^a1Szólt, és támadának legyek és szúnyogok minden ő határukon. 2Adott nékik eső gyanánt jégesőt, és lángoló tüzet a földjökre. ^b 3És elvevé szőlőjüket és fügefájokat, és széttördelé határuknak élő fáit. 4Szólt és támada sáska, és megszámlálhatatlan cserebogár. ^c 5És megemészte minden növényt az ő földjökön, és az ő szántóföldjöknek gyümölcsét megemészté. 6És megöle minden elsőszülöttet földjökön, minden erejöknek zsengéjét. ^d 7És kihozá őket ezüsttel és arannyal, és nemzetségeikben nem volt beteges. ^e 8Örült Égyiptom, mikor kijövének, mert a tőlök való félelem megszállta őket. ^f 9Felhőt terjeszte ki, hogy befedezze őket, és tüzet, hogy világítson éjjel. ^g 10Könyörgött és fürjeket hoza, és mennyei kenyérrel elégítette meg őket. ^h 11Megnyitotta a kősziklát és víz zúdula ki, folyóként futott a sivatagon. ⁱ 12Mert megemlékezett az ő szentséges igéretéről, a melyet tőn Ábrahámnak, az ő szolgájának. ^j 13Kihozá azért az ő népét örömmel, és az ő választottait vígassággal. ^k 14És nékik adá a pogányok földét, és öröklék a népek fáradságos szerzeményét. ^l 15Azért, hogy megtartsák az ő rendeleteit, és törvényeit megőrizzék. Dicsérjétek az Urat! ^m 16

Hálaének Istennek Izráel minden bűneivel szemben gyakorolt kegyelmességéért

17Dicsérjétek az Urat. Magasztaljátok az Urat, mert jó; mert örökkévaló az ő kegyelme. ⁿ 18Ki beszélhetné el az Úr nagy tetteit? és jelenthetné ki minden dicsőségét? ^o 19Boldog, a ki megtartja a törvényt, és igazán cselekszik minden időben. ^p 20Emlékezzél reám, Uram, népedhez való jóságodért; jőjj el hozzám szabadításoddal, 21Hogy láthassam választottaidhoz való jóvoltodat, és örvendezhessek néped örömében; hogy dicsekedjem a te örökségeddel! 22Vétkeztünk atyáinkkal együtt; bűnösök, gonoszok valánk. 23Atyáink nem értették meg Égyiptomban csodáidat, nem emlegették meg kegyelmed nagyságát, hanem daczoskodtak a tengernél, a veres tengernél. ^q 24De ő megsegíté őket az ő nevéért, hogy megismertesse a maga erejét. ^r 25Rákiálta a veres tengerre és kiszáradt, s úgy vivé őket a mélységeken, mint egy síkon. ^s 26És kisegíté őket a gyűlölő kezéből; kimentette őket ellenség kezéből. ^t 27Szorongatóikat víz borította el, egy sem maradt meg belőlük. ^u 28És hittek az ő beszédeinek, és énekelték az ő dicséretét. ^v 29Hirtelen elfeledék cselekedeteit; nem várák az ő tanácsát! ^w 30Epekedés epeszté őket a pusztában, és próbára tevék Istent a sivatagon. ^x 31És megadá nékik, a mit kivántak; és ösztövérséget bocsáta lelkökbe. ^y 32És irigységre indulának Mózes ellen a táborban, az Úr szentje, Áron ellen. ^z 33Megnyilt a föld és elnyelé Dátánt, és beborítá Abirám seregét. ^aa 34És tűz gyulladt fel azok seregében, láng égeté el a gonoszokat. ^ab 35Borjút csináltak a Hóreb alatt, és hajlongtak az öntött bálvány előtt. ^ac 36Felcserélték az ő dicsőségöket: ökörnek képével, a mely füvet eszik. ^ad 37Elfeledkezének Istenről, szabadítójokról, a ki nagy dolgokat művelt Égyiptomban, 38Csodákat a Khám országában, félelmetes dolgokat a veres tenger mellett. ^ae 39Gondolta, hogy kipusztítja őket; de Mózes, az ő választottja, elébe állott a résre, hogy elfordítsa haragját, hogy el ne veszítse őket. ^af 40És becsmérelték a kivánatos földet, nem hittek az ő igéretének. ^ag 41És morgolódtak sátraikban, és nem hallgattak az Úr szavára. 42De ő felemelé kezét reájok, hogy lesújtsa őket a pusztában; ^ah 43S hogy a pogányok közé dobja magvaikat, és szétszórja őket a tartományokban. ^ai